Indiában sajátos szubkultúrát alkot a hidzsrák zárt közösségekben élő csoportja. A hidzsrák transzneműek, mégis különböznek a világ más tájain élő társaiktól. Jellegzetes rituális szerepek kapcsolódnak hozzájuk, például hogy esküvőkön és gyermek születésekor meghívják őket a házakhoz, ahol énekelnek, táncolnak. Áldásuk, úgy tartják, termékenységet, bőséget hoz. Történetük az ókor óta nyomon követhető.
A hidzsrákat rituális szerepük ellenére a többségi társadalom kiveti magából. Megvetés, bántalmazás és hátrányos megkülönböztetés az osztályrészük. Munkaadók nem alkalmazzák őket, ezért gyakori körükben a prostitúció. Miközben évszázadok óta fontos a jelenlétük egyes szertartásoknál, mégis páriasors az övék. Ezért is élnek ritka kivételektől eltekintve kommunákban. Ha valakiről kiderül, hogy transznemű, az hamar arra kényszerül, hogy családját elhagyva egy közeli hidzsra közösséghez csatlakozzon. Valójában a közösséghez való tartozás révén válik egy transznemű személy hidzsrává.

Sorsukat a brit gyarmatosítás óta a törvényhozás súlyosbította. A delhi legfelsőbb bíróság 2009-ben helyezte hatályon kívül azt az 1861-ben hozott törvényt, amely a „természet rendjével ellentétes” szexuális magatartást büntetendőnek ítélte. Majd négy évvel később India legfelsőbb bírósága újra visszaállította a hírhedt 337. paragrafust. Mivel az emberi méltósághoz és a magánélethez való jogot az indiai alkotmány kifejezetten nem tartalmazza, a LGBT (=LMBT) közösség tagjai ki vannak téve a zaklatásnak és megkülönböztetésnek. Kriminalizáció, diszkrimináció, marginalizáció – többek között ezek azok a modern kifejezések, amelyek leírják a helyzetüket.
2014 áprilisában India törvényhozása mérföldkőhöz érkezett: elismerte a harmadik nem létezését, amelyhez olyanok tartoznak, akik sem nem férfiak, sem nem nők. Ezzel elismerést nyert az is, hogy a transzneműség kérdése nem büntetőjogi vagy orvosi, hanem emberi jogi probléma. India 3 millióra becsült transznemű közösségének tagjai ezután éppúgy jogosultak a társadalmi jóléti programokban való részvételre, mint bármelyik más kisebbségi csoport tagjai.

Ha indiai vízumért folyamodunk, az elektronikus űrlapon három nem közül választhatunk: férfi, nő, transznemű.
Az előítéletek falai persze nem fognak egyik napról a másikra leomlani. Annál is inkább, mert a helyzet továbbra is ellentmondásos. Miközben a nemi identitás szabadsága elismerést nyert, az azonos neműek közötti szexuális aktus továbbra is büntetendő cselekmény, melyért akár tíz év börtönbüntetés is járhat.
THE SEATBELT CREW
Kattints ide: videó – ez itt egy tavalyi filmecske, akkor került fel a netre, amikor a hidzsra-kérdés a legnagyobb hullámokat verte. Köszönöm annak a kedves barátomnak, aki akkor megosztotta velem, azóta is az egyik kedvencem!

Mi történik az alig több mint két perces filmen? Újdelhi egy forgalmas kereszteződésben a piros lámpánál transzneműek hívják fel a közismerten kevéssé szabálykövető delhi autósok figyelmét a biztonsági öv viselésének fontosságára. A légiutas-kísérőnek öltözött hidzsrák a repülőjáratokon szokásos biztonsági pantomim mintájára mutogatják el a biztonsági öv használatát, amit a „seatbelt crew” egyik tagja kommentál hangosbemondón keresztül. A csapat némajátékát jellegzetesen indiai kézmozdulatok és taps kíséri – ez utóbbi a hidzsrák jelrendszerének is a része, csakúgy, mint a sok apró, kacér és szégyenlős gesztus és az olyan szófordulatok, mint a „hé, szexi fiú!”, vagy a „hé, rossz kislány, mondd meg a barátodnak…” stb. Mindez azon az elképesztő, keverék hindi-angol nyelven, amelynek a megtapasztalása az Indiát járók kulturális ínyencségei közé tartozik. „Seatbelt pehnó, duá léló” – viseld a biztonsági övet és imádkozz!
Közben megtudjuk, kik is azok a hidzsrák és hogy az indiaiak szentnek tekintik őket, olyannak, akiket Isten megérintett. Áldásuk szerencsét hoz, ezért gyakran hívják őket esküvőkre és újszülöttekhez. Meg hogy valójában sok hidzsra abból él, hogy a közlekedési lámpáknál áldásáért cserébe alamizsnát fogad el az autósoktól. Jelenlétük tehát megszokott látvány az útkereszteződésekben, erre épít a film, amely szokatlan, de egyértelműen pozitív szerepben mutatja meg őket a megszokott helyszínen.
A kommentelők eltérő véleményeket fogalmaznak meg. Ezek elsősorban abban különböznek, hogy ez a videó egyszerűen jó, sőt nagyszerű, mert friss és kreatív, vagy éppen ellenkezőleg, káros, mert a jól ismert sztereotípiákat megmutatva inkább ezeket erősíti, és ismét csak gúny tárgyává teszi a hidzsrákat. A dolog szerintem épp azon fordul meg, hogy a szokásos sztereotípiákat létezőnek ismeri el, de pozitív megvilágításba helyezi azokat. A negatív érzelmeket nagyon kis erőfeszítéssel, megismerésre irányuló törekvéssel pozitívra lehet fordítani, ezt teszi ez a rövidke film is, egyszerű, de nagyon is kreatív eszközökkel.
Egy személyes hidzsra-történet idén júniusból:
Szerző: Renner Zsuzsanna