Ez egy afféle technikai bejegyzés, mivel szót kell ejtenem az indiai nevek, szavak írásmódjáról. Visvarúpa, a blog címe, magyaros kiejtés szerint így, hosszú ú-val írandó. A főcímben egyszerűsített, ékezet nélküli formát választottam, mert ez az internetes használatnak jobban megfelel, de ez inkább kivétel. A posztokon belül az indiai szavakat, kifejezéseket általában magyar kiejtés szerint írom, dőlt betűvel.

Lesznek olyan nevek, szavak, idézetek, amikor megadom az eredeti, dévanágarí írásmódot is. Ilyenkor, szinte kötelező jelleggel, odateszem mellé a tudományos, mellékjeleket is alkalmazó átírást is az IAST (=International Alphabet of Sanskrit Transliteration, a szanszkrit nyelv átírásának ábécéje) szerint. Ez az átírás a magánhangzók hosszúságát vízszintes ékezetekkel jelöli, a mássalhangzók esetében pedig megmutatja a hangok pontos képzési helyét. Akit nem érdekel, nyugodtan átugorhatja, de nem is fogom ilyenekkel teletűzdelni a szöveget. Ugyanakkor a dévanágarí írás olyan érdekes, hogy már csak a vizuális megjelenése kedvéért is érdemesnek tartom néha megmutatni, hogy egy-egy szó hogy mutat eredeti valójában.

Fogok néha egy-egy rövidebb szanszkrit szöveget közzétenni, persze fordítással, szószedettel. Ez azoknak szól, akik szívesen ismerkednének kicsit a szanszkrit nyelvvel. A fő kategóriák közül a “Szanszkrit” címszó alatt lehet majd ezeket megtalálni.

Az indiai szavak angolos átírását szándékom szerint nem nagyon fogom használni, kivéve a földrajzi neveket, amelyek általában angolos alakban honosodtak meg, s ebben a formában jobban visszakereshetők. A visszakereshetőséggel kapcsolatban ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a magyaros írásmódú alakokból az ékezeteket elhagyva és így beütve a google keresőbe az idegen nyelvű, angolos vagy egyéb írásmódú alakokra is gond nélkül rá lehet találni.

Szerző: Renner Zsuzsanna