Chhattisgarh. India távol eső állama, akár a legismertebb műemlékeket, akár a turisták útvonalait nézzük, de még a kutatásra is valamennyire igaz ez, amelynek egyelőre nem szerepel a prioritási listáján. Pedig igazi csodákat rejt ez a vidék. Ide köthető az utóbbi évek egyik legfontosabb régészeti felfedezése, templomai és szobrászata pedig pazar kincsesbányája az indiai művészet legismertebb korszakainak.
A mai Chhattisgarh állam nemrégiben jött létre, amikor Madhya Pradesh délkeleti részei 2000-ben önállósultak. A régió nagy történelmi múltra tekint vissza, ugyanis ez volt az ókori Daksina Kószala (=Dél-Kószala) területe, annak a legendás ókori királyságnak a déli nyúlványa, ahol az Iksváku-dinasztiabeli Ráma király, a Rámájana eposz hőse uralkodott a szintén nagy hírű Ajódhjá városában. Daksina Kószalához egykor Chhattisgarhon kívül a mai Odisha állam nyugati része is hozzátartozott. Innen válnak érthetővé a két régió művészete közötti rokon vonások.
Tala, Chhattisgarh (Bilaspur District), kb. 6. század
Chhattisgarh Bilaspur kerületében, Bilaspur városától kb. 30 km-re délre, a Maniyari folyó partján van az a Tala nevű hely, ahol két 6. századi templom maradványai található. A templomok népszerű neve Devrani és Jethani, ami annyit tesz, nővér és húg, pusztán azért, mert egyazon templomegyüttesen belül egymás mellett állnak. Eredeti nevüket nem ismerjük, alapító felirat nem maradt fenn.
A területen számos szobortöredék és domborműves faragás hever, melyek a Gupta művészet helyi stílusában készültek. A Devrani templom gazdagon faragott bejárata ma is áll, a szemöldökgerendán Siva és Párvatí esküvőjének (Kaljánaszundara-múrti) ábrázolásával. Ez tehát Siva-templom lehetett, erről tanúskodnak a szétszórtan heverő kövek ábrázolásai is, amelyek legnagyobb része – erdei remeték, remetebölcsek (risik), ganák, azaz Siva kíséretének tagjai, Ganésa és Siva másik gyermeke, a hadisten Kárttikéja – Siva köréhez tartozik.
A templom bejárata mellett, a föld alá rejtve, de teljesen ép állapotban találták meg azt hatalmas – 2,70 méter magas, monolit, azaz egyetlen kőből faragott, több mint öt tonna súlyú – szobrot, amely a templom előtt emelt kis téglaépítményben áll. Az ábrázolást a szobor 1988-as felfedezése nem sikerült azonosítani, ilyen ábrázolási típus ugyanis nem ismert sem a szövegekből, sem a szobrászati emlékanyagból. Jó néhány kutató foglalkozott a kérdéssel, és szinte mindegyikük a maga nemében figyelemreméltó érvelést és megoldási javaslatot kínál, párhuzam vagy szöveges háttér híján ezek egyelőre meg nem erősített feltételezések, a szobor pedig igazi ikonográfiai rejtély. A Rudra Sivaként való azonosítás csupán egyike ezeknek a kísérleteknek, és ha a szobrot manapság így emlegetik, az inkább csak ragadványnévnek tekinthető, mint a szobor valódi meghatározásának.
Nem szándékozom itt újabb megoldási javaslattal előállni, vagy akár a korábbiak valamelyike mellett letenni a voksomat. Csak vegyük szemügyre ezt a nem mindennapi ábrázolást. Fentről lefelé haladva, fejét két kígyóból csavart turbán fedi, vállai fölött kobrafejek ágaskodnak. Orra lefelé futó gyík, fülei kiterjesztett farkú pávák, felső ajka és bajusza két hal, álla rák, dülledt szemei talán két teknős kitátott szája. Vállai makarák (elefántfejű, krokodiltestű összetett lények), domborodó hasán egy nagy, mellkasán két kisebb bajuszos férfifej látható. Combtövén négy másik fej kapott helyet, ezúttal bajusztalanok, az elülső két alak összeteszi a kezét. Ujjai kígyófejekben végződnek. A bizarr óriást merevedésben ábrázolták, ami egyes Siva ábrázolások esetében nem szokatlan – feltéve persze, hogy egyáltalán Siva ábrázolásról van szó. Hímtagját teknős nyaka és feje, heréit teknőskarmok alkotják. Térdei oroszlánfejek, bal lábszára mellett újabb kígyó ágaskodik.
Találós kérdések esetében itt az következik, mi az? A megfejtési javaslatok között Siva, Siva mint Rudra, Siva mint Pasupati (=’állatok ura’), és más, kevésbé ismert Siva megjelenési formák szerepelnek. De felmerült a Siva gana (Siva törpe kíséretének tagja), az óceánisten Varuna, a korai indiai művészet óriás jaksái (többek között a föld alatti kincsek őrzői), valamely tantrikus istenség, és a dvárapála (=’kapuőr’) is, mint megfejtés. Sőt Visnu is szóba került, mégpedig azért, mert megtestesülései között a hal, a teknős és az oroszlán is szerepel, s ezek az állatok itt is megjelennek. Ettől eltekintve nem emlékeztet semmiféle Visnu ábrázolásra.
Izgalmas kérdés. Egy indiai kutató szerint a tudomány még vagy száz évig biztosan elbíbelődik a megoldásával.
Szerző: Renner Zsuzsanna
Visvarupa 