Srí Laksmí: minden, ami áldás

17p_Laks_kLaksmí, Srí Laksmí, Srí Déví vagy egyszerűen csak Srí a jószerencse, termékenység, gazdagság, a jólét hindu istennője. Isteni ura, Visnu oldalán a hitvesi odaadást és hűséget testesíti meg. Szerelmes együttlétük felhőtlen boldogságról árulkodik, a teremtések közötti kozmikus éjszakában viszont Laksmí időtlenül mossa az ősvizeken nyugvó Visnu lábát a feleségi kötelességekre vonatkozó hindu előírásoknak engedelmeskedve. Nem volt azonban mindig hindu mintafeleség, változatos előéletet élt, mielőtt meglelte az igazit…

Delhi National Laksmí, kezében lótuszokkal. Közép-India, Pratihára dinasztia, 9. század. Delhi Nemzeti Múzeum
Laksmí, kezében lótuszokkal. Közép-India, Pratihára dinasztia, 9. század. Delhi Nemzeti Múzeum

Srí = minden, ami áldás
Srí Laksmí a Védák korai irodalmában még nincs jelen. Annál gyakrabban előfordul a srí szó, amely magas rangot, méltóságot, erőt jelent, valamint fényt, ragyogást, dicsőséget, szépséget. A srí közelebbről a királyi hatalommal áll kapcsolatban, tehát az előbbi jelentések a királyi fenségre, hatalomra értendők. Mai használatában elsősorban a bőséggel, jóléttel, szerencsével, szépséggel kapcsolatos asszociációi kerültek előtérbe. De széles jelentéstartalma valójában magában foglalja az összes kedvező minőséget az anyagi jóléttől az egészségen és fizikai szépségen át az uralkodói hatalomig.

Laksmí. Közép-India, Morena, kb. 5. század. Bhopal Archaeological Museum
Laksmí. Közép-India, Morena, kb. 5. század. Bhopal Archaeological Museum

Srí, az istennő születése
Srít később a mitológia megszemélyesíti, és megszemélyesített női alakjában az összes fenti tulajdonság hordozójává válik. A róla szóló legkorábbi mitológiai történet – mi sem természetesebb – a születését írja le. A történetben Srí Pradzsápati, a „Teremtmények Ura” vezekléséből születik. (Bevett mód ez az indiai hagyományban, vezekléssel minden elérhető, ha kellő kitartással gyakorolják, akár teremteni is lehet általa vagy az isteneket térdre kényszeríteni.) Sríre azonban irigyek a többi istenek, meg akarják ölni, de legalábbis megfosztják tulajdonságaitól, amelyek a következők: étel, királyi hatalom, egyetemes uralom, nemesi rang, hatalom, szent fény, királyság, szerencse, bőség, formák (szépség). Azonban csak e történet erejéig jár sikerrel Srí kifosztása. Más hagyományokban továbbra is az övé marad minden, ami kedvező, de elsősorban a királysággal összefüggő hatalom és gazdagság.

Gadzsalaksmí, azaz az Laksmí elefántokkal. Domborműves medalion a bhárhuti sztúpa kerítéséről. Bharhut, Madhya Pradesh, i. e. 2. század. Indian Museum, Kolkata
Gadzsalaksmí, azaz Laksmí elefántokkal. Domborműves medalion a bhárhuti sztúpa kerítéséről. Bharhut, Madhya Pradesh, i. e. 2. század. Indian Museum, Kolkata

Srí és a termékenység
A termékenységgel való kapcsolata, amely az előzőekhez képest új motívum, világosan feltárul a Védákhoz apokrifként csatolt Srí-szúkta himnuszban. Ebben nedvesnek írják le, illata révén érzékelhetőnek, termésben bőségesnek és tehéntrágyában lakónak. Fia Kardama (‘sár’, ‘iszap’). Srí tehát itt a nedves talaj, a folyók áradmányos, termékeny iszapja és a trágyázott föld termékenységét testesíti meg.
Az ábrázolásain kezdetektől megjelenő lótusz és elefánt maga is a termékenység jelképe. Az elefánt azért, mert költői hasonlattal az esőterhes felhőhöz hasonlítják, a lótusz azért, mert a víz mélyének iszapjában gyökerezve tör fel a felszínre, és így a víz életadó erejét és a növényi fejlődés vitalitását szimbolizálja.

Srí korai „kalandjai”
Srít egyes szövegek Szómával hozzák kapcsolatba, ami rendben is van, mert Szóma a növényi élet istene, aki a növényekben keringő nedveket személyesíti meg, és ugyanilyen szerepben Srí is ismert. Más szövegekben Dharma (az istenként megtestesített ‘Erény’) feleségeként jelenik meg, aminek talán az a vélekedés állhat a hátterében, hogy a vallási előírásoknak engedelmeskedő és ilyen értelemben erényes magatartás (dharma) jutalma bőség és jólét (srí).

Ennél jobban ki van bontva Srí kapcsolata Indrával, a védikus istenek királyával, akinek oldalára nyilván a királyi tulajdonságokkal való kapcsolata miatt kerülhetett. De nemcsak istenek, hanem démonok (Bali, Prahláda) oldalán is feltűnik. Amíg velük van, átmenetileg nem is démonok ők, hanem uralkodásukat igazságosság és a föld termékenységének áldása kíséri. Amikor azonban elhagyja őket, minden a visszájára fordul. Kubéra, a gazdagság istene mellé úgy kerül, hogy mindketten a bőséggel, gazdagsággal állnak kapcsolatban.

Hűségesnek nem éppen nevezhető természetét azzal szokták magyarázni, hogy a szerencse istennőjeként ő is olyan könnyen áll odébb, mint maga a szerencse.

Laksmí. Modern nyomat
Laksmí. Modern nyomat

Srí Laksmí második születése
A hindu vallás kifejlett formájának mítoszait őrző puránák (=‘régi történetek’) az előbbitől teljesen eltérő módon beszélik el Srí születését, akit egyébként ekkor már Srí Laksmínak vagy egyszerűen Laksmínak is neveznek. Eszerint a gyönyörűséges istennő a Tejóceán kiköpülésekor – teremtésmítosz a javából! – pompás, kinyílt lótuszkehelyben emelkedett ki a tengerből olyan egyéb értékes dolgok társaságában, mint a repülő ló, a kívánságteljesítő fa, a csigakürt, a tizenegy fejű fehér elefánt, a kívánságteljesítő tehén – és persze a halhatatlanság nektárja. (A Tejóceán köpüléséről a „Kívánságteljesítő tehén” című posztomban írtam.) A különféle kincsekért az istenek és a démonok vetekszenek. Laksmí az isteneket választja, közülük is Visnut, aki mellett hites feleségként azóta is kitart, világok fennállásának és pusztulásának végtelen során át.

Laksmí-Nárájana. Bhoramdev templom, Chhatisgarh
Laksmí-Nárájana. Bhoramdeo templom, Chhatisgarh. Kalachuri-korszak, 10-12. század. Garuda, a mitikus napmadár hordozza őket

Srí Laksmí ábrázolásai
Mindig gyönyörű ifjú nőként, telt idomait jelképesen is csak karcsú derekától lefelé takaró, áttetsző csípőkendőben, dúsan ékszerezve, csábos pózban ábrázolják. Kezeiben sokszor kinyílt lótuszokat tart, trónusa is kinyílt lótuszkehely. Isteni ura társaságában is gyakorta mutatkozik. Könnyed tartásban, fél lábukat a trónusra felhúzva, szerelmes pillantásokat váltva ülnek, miközben Visnu, a világot egyensúlyban tartó isteni erő gyengéden átkarolja hozzásimuló hitvesét. Az ábrázolás neve Laksmí-Nárájana, azaz Visnu és Laksmí.

Legalább ilyen ismert ábrázolás az, amelyen Visnu a teremtések közötti éjszakában az ősóceán felszínén úszó óriáskígyó testének gyűrűin pihen. Laksmí mindezenközben isteni ura lábát mossa, az ura iránti feltétlen tisztelettel tartozó hindu nő odaadó pózában. Ha nem is az idők végezetéig, de a következő teremtésig biztosan, ami földi léptékkel mérve mégiscsak egyfajta örökkévalóság.

Laksmí a Végtelenség Kígyóján fekvő Visnu lábánál. Dasavatara templom, Madhya Pradesh, Deogarh, 5. század.
Laksmí a Végtelenség Kígyóján fekvő Visnu lábánál. Dasavatara templom, Uttar Pradesh, Deogarh, i. sz. 500 körül

Laksmí tisztelete
Laksmí legnagyobb ünnepe a dívalí, a fény hindu ünnepe. Az ilyenkor meggyújtott milliárdnyi apró lámpással Laksmít csábítják a házakba és a templomokba, hogy hozzon bőséget, gazdagságot, szerencsét és áldást. Ez a nap Laksmí születésnapja is, az a nap, amikor a mítosz szerint kiemelkedett az óceánból, hogy a világban való megjelenésével biztosítsa a fény győzelmét a sötétség fölött.

A poszt szerzője: Renner Zsuzsanna

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s